A páternoszter esete Tóni bácsival
Hát az úgy történt, "kérem
tisztelettel", hogy egyik fővárosi rádiós fellépésünk alkalmával, a Magyar
Rádió épületében – talán nem szégyen leírni: sokunk életében első alkalommal –
szembe találtuk magunkat egy valódi páternoszterrel, a számomra, mint „vidéki”
gyerek, csupán képekről, filmekből ismert nyitott kabinos felvonóval. A kíváncsi
és csintalan gyermekek hangos zsivajával vettük használatba a célállomás eléréséhez a bűvös szerkezet.
Közölünk a csoportból már mindenki felért az emeleten lévő felvételi stúdióba,
ám Tóni bácsi még sehol…
/Megboldogult Tóni bácsiról, azaz becsületes
nevén Pungor Antal ének tanár úrról, ha kis kitérővel is, de annyit illik elmondanom,
hogy a tanítás mellett, többek között, ő dirigálta anno éveken keresztül
(megjegyzem, nagyon is sikeresen és eredményesen) a korabeli Gellénházi Körzeti
Általános Iskola vegyes kórusát, valamint citerazenekarát is, amely utóbbinak
jómagam is a tagja voltam./
Visszakanyarodva a sztorihoz; visszaindult hát a
kereső, egyben mentő gyerek-kommandó és kiderítette, hogy szegény nagyra
becsült karmesterünk lenn topog az Istenverte páternoszter előtt; ugyanis ösztönös,
ismeretlentől való félelmét legyőzve, több sikertelen, féllábas, akrobatikus próbálkozás,
ellenére sem jött össze, burleszk filmbe illő, beszálló mutatványa. Aztán
valaki "véletlenül" mégis belökte a liftbe, fenn a célállomáson pedig
útitársai hathatós segítségével sikeresen "kiesett" az amúgy korát
meghazudtoló vitalitással megáldott mesterünk.
A „produkciónk” felvételénél aztán kezdődtek az
újabb nem várt nehézségek; az Istennek sem sikerült megértenie Tóni bácsinak,
illetve csak nagy nehézségek árán, hogy a hangstúdióba felszerelt nagy lámpa piros
fénye mit is jelent valójában….
Visszaútban már az izzasztó lépcsőt választotta nagyrabecsült mesterünk...
Ennyi! Innyi! Jóberúgnyi aszt hömbölögnyi!
Üdv! BenMar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése